még több csoki!

Én már ettem csokit a fesztivál óta...és jól esett!:) ennek örömére én is felteszek pár képet.

Ez a híres sütőtökkrémes csokis cukrászköltemény, aminek a tetején éppen eldőlt a fehér csoki díszítőelem. Finom volt.

Ez pedig a csokis pastel de nata. A pastel de nata-ról Dóri már írt korábban, ez ugyanaz, csak csokival a fesztivál kedvéért.

Dóri és a cseresznyés muffin találkozása. Láthatóan örülnek egymásnak.:)

És a másik nagy találkozás: Cookie Monster és Sebastian, a lakótársam. Szerintem kitaláljátok, hogy miben hasonlítanak!:)

Nagyon örülünk a csokis sörünknek. Itt még nem tudtuk, hogy leginkább barna sörre fog hasonlítani és nem csokira.

A világ legjobb csokitortája. A kép nem a csokifesztiválról van, bár ott is kint voltak, mert hogy ez a nevük, a tányérra is ráírták. Lisszabonban van egy kávézójuk, ott jártunk Danival.

hogy ne csak a csoki legyen

Kb. két hete elkezdtünk szörfözni is! Az erasmusosoknak meglepően olcsón van, jó fej az oktató, all included. (8 euró bruttó 2 óra). A folyó túloldalán található Costa de Caparica-ra járunk át, úgyhogy egy-egy ilyen szörfözés legtöbbször egy minimum fél napos program, valamint plusz kettő izomláz szempontjából.

Vicces, hogy egy teljesen új sportág kipróbálásánál a legapróbb eredménynek is mennyire örülni tudok. Talán ezért volt olyan jó az első óra. A második óra katasztrofális, mert még az se megy, ami az elsőn ment (persze az elsőn is csak vakszerencse alapon). Úgyhogy alig várom a harmadik órát, amikor a tényleges fejlődés mezejére léphetek. Persze csak ha a hullámok is úgy akarják.  

wetSUIT UP!

Anninak! és mindenkinek aki szereti a csokit

Szombaton elnéztünk a csokifesztiválra, amit minden évben megrendeznek Óbidosban. Maga a város is elragadó, úgyhogy egy egynapos kirándulást simán megér. Fehérre meszelt falak, macskaköves utcák, középkori várfalak, ginja de óbidos.

És ráadásként három hétvégén keresztül csokoládé fesztivál. Mintha egy időre belecsöppentünk volna a Wonka birodalomba.

A csokoládé birodalom belülről, meg amikor Branyót elkapta az óriásmuffin meg a mézeskalács. (Voltak még óriásfánkok, tortaszelet, egy őrült piskóta tekercs, pár szakács, meg Kanál anyó. 22 fokban ugráltak ide-oda extra vastag sütijelmezben, szegények.)

Kanál Anyó jobb oldalt. Valami más neve volt a mesében, a kanállal, de most nem jut eszembe.

A hely különlegessége a meggylikőr (Ginja de Óbidos), amit csokipohárban szolgálnak fel, amit utána megehetsz. Elég király, összességében kicsit konyakmeggy utánérzés.

 

Rengeteg képet csináltam aznap, az első pár órában teljes eksztázisba kerültem a körülöttem lévő töménytelen mennyiségű csokoládétól. (Azóta se ettem csokit). Volt minden: sütőtökös-csokimusszos süti, csokifondü ananászkehelyben, svájci csokival töltött palacsinta, csokikrémmel töltött fánk, csokis rizottó, csokis sör, stb., stb. Az egyetlen probléma, hogy majdnem mindenért fizetni kellett*, ami azért korlátot állított lelkesedésünknek, de talán még szerencsére is. A nap végére egyikünk se bírt ránézni még egy édességre, s ahogy hazaértünk, nekiálltam tükörtojást csinálni, jó sok sóval meg borssal.
*kivétel volt ez alól egy már nem is tudom milyen márka kóstoltatós pultja, kimeríthetetlen készletekkel