Benfica-Sporting 2:0

Ezen a meccsen voltam hétfőn. A Sporting stadionjában volt, ezért zöld volt minden és mindenki, kivéve azt a piros foltot a bal sarokban, ők a Benfica rajongók. Ezt lehetett látni onnan ahol ültem. Szerencsére nálam volt a szemüvegem, úgyhogy tényleg láttam.:)

A meccs előtt nem volt erős preferenciám, hogy kinek drukkoljak, de ez ott a helyszínen hamar eldőlt, mert a Sporting szurkolótábor közepére szólt a jegyünk. Kiabáltak, énekeltek, káromkodtak, utálták a másik csapatot, legfőképpen a szurkolóikat és persze a bírót nem kevésbé. Gondolom mint bármilyen focimeccsen, mert azt elfelejtettem megemlíteni, hogy nekem ez volt az első.:)

Rá kellett jönnöm, hogy a tévében sokkal többet látok a játékból. Egyrészt persze a kamerák miatt, másrészt meg azért, mert ott nem vonja el a figyelmemet, hogy a közönség egy része egymással és rohamrendőrökkel balhézik. Ezt főleg a zöldek csinálták, akik alattunk ültek:

Ami még jól jött volna, az a közvetítés, mert így nem mindig tudtam követni, hogy például hogy kapott piros lapot az egyik Benfica játékos, meg a gólok visszajátszását is hiányoltam..:D Szerencsére az egyik oldalamon egy olasz lány ült, aki az apukájával rendszeresen kijár a Milan meccsekre, a másik oldalamon meg két német lány (az egyik a lakótársam), akik egyesületben fociznak, úgyhogy tőlük lehetett kérdezni.:)

A közönség egyébként vegyes volt, kisfiútól nagymamáig volt ott mindenki, és a fent említett huligánokon kívül egészen csendes embereket is láttunk, ilyenek voltak például azok a srácok, akik mellettünk békésen betéptek..:)
Maga a játék annyira nem volt nagy szám. Színvonalasabb, mint az otthoni bajnokság (gondolom, bár nem követem), de azért nem egy bajnokok ligája (ezt a milánói lány mondta, akit hiteles forrásnak tekintek). De a hangulat miatt mindenképp megérte kimenni!:)

Egyébként minden lisszaboni a két csapat valamelyikének szurkol, és ez bizony a sörivási szokásokat is meghatározza: a Benfica támogatója a Sagres, a Sporting egyik szponzora pedig a Super Bock, így nem nehéz kitalálni melyik tábor mit iszik.
Végezetül álljon itt egy kép a győztes csapat szurkolóinak gólöröméről:

ess eső

tegnap annak ellenére, hogy esett, végre kimozdultunk. bevallom nem jövök lázba az esőben való sétálás gondolatától, és szívesebben választom a jól bejáratott otthonmaradást. Moritzcal, a német lakótársammal lementünk az óceánpartra (Lisszabonból kb. fél óra kocsival/busszal/vonattal).

A norvég lányok szörfórát vettek, és gondoltuk megnézzük őket, meg ha jók a hullámok, Moritz is megy egyet. Én még várok a szörfórákkal - egyrészt amíg megjön az ösztöndíj, másrészt amíg egy kicsit melegebb lesz. De tegnap, ahogy láttam a többieket szörfözni (vagy inkább a vízben szenvedni), teljesen belelkesültem! csak türelem...:)

A szörfözés errefelé igen népszerű, van külön erasmusosoknak szervezett tanfolyam is, korrekt áron (80 euró 10 óra, minden cuccal együtt). Carcavelos után átnéztünk Cascais-ba.

Cascais (kb. 30 km-re Lisszabontól) igazi turistaparadicsom szép időben, a part mellett sorra kis éttermek, kávézók sorakoznak, a környék tele van villákkal (az árak persze a turistákhoz igazodnak). Általában Sintra vagy Cascais az első hétvégi program a Lisszabonban tartózkodóknak: a hely szép, Cascaisban ott az óceán, Sintrában pedig a kastélyok, jókat lehet sétálni, meg enni. (Sintrában még nem jártam, de kb. már egy hónapja tervezzük..) 

+ Cascaisban a vasútállomásnál ingyen lehet bicót bérelni, legközelebb, ha süt a nap, bérlünk egyet, és elnézünk valamerre a parton.

kedvcsinálónak

az kiderült, hogy nem vagyok valami lelkes blogíró, de akkor már legalább képekkel szolgálok.

egyébként most itt esik az eső, fúj a szél. körülöttem mindenki betegedik, beleértve én is, szóval elég undorító. de néha kisüt a nap, és olyankor pont olyan, amilyennek elképzeltem. 

+1: Ők mind a lakótársaim (voltak vagy épp azok)!

balról jobbra: Julie (francesa), Elina (finlandesa), Emma (finlandesa), Moritz (alemao) és Dóri (húngara)

Amit a lisszaboni házakról feltétlenül tudni kell...

Ezeket a jellemzőket még a januári albérletkeresős időszakban volt szerencsém megfigyelni, megpróbálom összeszedni őket!
- Ami már messziről látszik: sokszor csempe borítja a házfalat, vannak nagyon szépek. A ruhákat szeretik az ablakba teregetni.
- Sok az elhagyatott ház és ezek nem egyes negyedekre koncentrálódnak, a belvárosban is előfordulnak.
- A bejárati ajtóhoz közelebb érve meglepve tapasztaljuk, hogy a kulcslyuk nagyjából térdmagasságban van, ritkább esetben szemmagasságban.
- A lépcsőházban általában nincs lift, a lépcsők pedig szinte mindenhol fából vannak.
- Egy emeleten két lakás van, egy balra és egy jobbra. A kapucsengő mellé nem írják ki a neveket, hanem csak az emeletet és hogy bal/jobb (pl.: 2E, 3D, stb.).
- Az előszoba egy hosszú folyosó, ebből nyílik minden szoba, beleértve a konyhát és a fürdőszobát is.
- A legtöbb lakásban van legalább egy olyan szoba, amelyiknek egyáltalán nincs ablaka.
- A közösségi terek (pl.: nappali) sokszor kisebbek, mint a többi szoba.
- A konyha is keskeny, hosszúkás. A tűzhely egy kisebb emelvényen van, fölötte általában kéménnyel. (Így az alacsonyabb emberek kevésbé látják amit főznek. Egyébként a portugálok sem a magas termetükről híresek. Arról sokkal inkább, hogy mindent jól megsóznak.)
- Legtöbbször a mosógép is a konyhában van, vagy a konyhából nyílik egy pár négyzetméteres mosókonyha.
- Nincs fűtés. A telet (ami náluk inkább őszre hasonlít) elektromos hősugárzókkal vészelik át.
Azt hiszem ez minden. Egész más, mint otthon.